Káoszkutató

“Kolbászos Koncsíta győzött
Hát, gratulálok Európa.
Hol lehet innen kijutni?”

(Bencsik András)

Van egy jó hírem, kedves András: Viktorotok pont mutatja az utat, ahol Európából ki lehet jutni.
Ha továbbra is szépen a seggében tartod a nyelved, akkor te leszel a második, aki kiér. De azért legyél résen, mert nagy ott a tumultus…

Szokás Orbán Viktor szemére vetni, hogy pont az ellenkezőjét teszi, mint amit ezelőtt akár csak pár évvel hangoztatott. Például ezt mondta, amikor 2008-ban Oroszország lerohanta Grúziát:

2008: "Olyasmi történt, amely a hidegháború vége óta nem fordult elő. A nyers erőpolitika birodalmi szemléletű és erejű érvényesítése, amelyet Oroszország most vállalt, az elmúlt 20 évben ismeretlen volt. Magyarországnak van tapasztalata a vele szemben indított katonai akciókat illetően. Ezért is tartom fontosnak, hogy a politika, az erkölcs és a jövő szempontjából Magyarország egyértelműen foglaljon állást."

Most ismét helyzet van, ezúttal Ukrajna területére hatolt be az orosz hadsereg. Ukrajna szomszéd állam, melynek területi integritását éppen a Budapesti Memorandum mondja ki, ráadásul jelentős magyar kisebbség él ott.
A fanyalgók azon élcelődtek, hogy Orbán Viktornak most bezzeg esze ágában sincs határozottan állást foglalni.

Hát de!

2014: "Őz! Jó, aha, tényleg! De szép volt!"

Ukrajna 1994-ben lemondott a megörökölt atomarzenáljáról cserébe a(z oroszok által garantált) területi függetlenségéért.
Ennek a Budapesti Memorandumnak nevezett szerződésnek a jelentőségét nehéz túlbecsülni az atommal kacérkodó országok törekvéseit látva.
Erre most Putyin kérte és megkapta az orosz felsőház jóváhagyását az ukrán területeken folytatandó hadműveletekhez, de már előtte jelzés nélküli alakulatokkal (honnan ismerős a módszer?) megkezdte a bevonulást.
Orbán Viktor éppen ebbe a(z általa korábban rossz arcúnak tartott) korbácsos vadbaromba szerelmesedett bele, és láncolta hozzá évtizedekre Magyarországot.

Budapesten közben "civilek" mozgósítást tettek közzé újabb Békemenetre, melyen nem titkolt szándékuk szerint éppen Orbán Viktor vezénylő tábornok úr seggét próbálják még fényesebbre nyalni.

Ha nem lenne elég rémisztő ez az egész, akkor még belehasít az emberbe, hogy bizony már akkor is összetehetjük a kezünket, ha egy hónap múlva ezek nem 2/3-dal nyernek. (Azt a gondolatot meg gyorsan hessegessük is el, hogy ha meg nagyon nem nyernek, akkor akár itthon is kialakulhat egy mini-Kijev.)

Történik mindez Európa szívében, ebben a gyönyörű országban, amit gyermekeinknek, unokáinknak szántunk örökül, de ők ezzel - érhetően - nem fognak élni.

Simon Gábor - immár munkanélküli, de még szabad - megélhetési politikus lebukásával kapcsolatban van egy szál, amit én nem láttam kifejtve, pedig talán sokkal jellemzőbb, mint maga az ügy: az a bizonyos három nap csend, és ami mögötte van.

A Magyar Nemzet február 1-jén, szombaton reggel írta meg, hogy egy vezető szocialista politikus, országgyűlési képviselő évek óta több száz millió forintot parkoltat egy külföldön vezetett bankszámlán. Három nap múlva aztán lerántották a leplet, amely alatt Simon Gábor pislogott meglepődve.

Szombaton jelent meg tehát a hír, és az érintettek részéről egyből lázas találgatás és kárfelmérés kezdődött, melynek a részese kellett legyen Simon Gábor is. Mindenki tisztában volt vele, ha ez igaz, és ők nem lépnek időben és megfelelően, akkor ez nagyot durranhat, és nagy kárt fog okozni. Simon Gábor pedig mindeközben tudta, neki pont ennyi pénze van egy osztrák bankban, de mégsem lépett semmit. Vajon miért? A két cikluson keresztül tartó kormányzásuk alatt az MSZP választmányának elnöke volt, azaz alaposan ismerhette a kormányzás során történt disznóságokat és azok szereplőit. Olyan ismeretek birtokában volt tehát, amit mi csak sejtünk, és amelyet ő a viselkedésével igazolt a számunkra:

Amíg le nem írták a nevét, addig végig abban bízhatott, hogy az eltitkolt, külföldre menekített százmilliós vagyon olyan sok párttársára ráillik, hogy az a legjobb, ha szépen elvegyül.

Meggyőződésem, hogy a "megújult" baloldalt nem az egy megfogott emberük, hanem pont az ő reakciója jellemzi leginkább: az, hogy úgy érezte, simán van esélye, ha csendben lapít.

Ahogy a jobboldalról is sokat elárul, hogy számukra a lenyúlásnak ez a mértéke még azzal a lazítással sem volt elegendő, hogy nekik még csak a saját lakájsajtójuktól sem kell tartaniuk. Nem, ők még az alkotmányt, törvényeket stb. is a saját szolgálatukba állították, sokszor még a látszattal sem törődve.

Az ország jövőjéről pedig mindent elmond az, hogy a választók túlnyomó többsége tud választani e két maffia-klán közül.

"Nem lehet népszavazást tartani nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről", mormolta maga elé Áder János, és ezzel valóban nemzetközi szerződést csinált a haverjai által sebtiben az aláírómappájába csúsztatott biankó csekkből.

El is dőlt a kérdés, jön az orosz atom olyan áron ahogy Putyin diktálja, és mi adófizetők annyit fizetünk majd érte, hogy Viktor és Lajos is jól járjon. De mit hozhat nekünk az atom – a rezsicsökkentés ígéretén túl?

Nekem önmagában az atommal nem lenne különösebb bajom: a természeti katasztrófa esélye Pakson elhanyagolható, a technológia pedig nem újdonság, sok meglepetést nem tartogat. Azaz – eltekintve az erősen kétséges gazdaságosságtól – elvileg elég gondosan megépíteni és szakszerűen üzemeltetni egy atomerővet.

Aki itt él, azonban látja, hogy ebben az országban még egy járdát sem lehet úgy megépíteni, hogy a felét ne lopnák ki belőle kézen-közön a pénztár és a szalagátvágás között. A projekt világra jöttének körülményei pedig sajnos semmi kétséget nem hagynak afelől, itt bizony nagy mutyi készül, hiszen még a vázlatokat is 10 évre titkosították. Csupán a barátok szóbeszédeire hivatkozhat még az a döntéshozó is, aki a szellemi képessége rohamos és látványos leépülése ellenére is bennfentesnek akar tűnni.
Cseppnyi kétségünk nem lehet tehát, hogy a gondos kivitelezés még a szokásosnál is nagyobb ellenszelet kap, amit – tartok tőle – a szigorú előírások sem tudnak megfékezni, hiszen ezek betartását is emberek ellenőrzik.

Ezzel meg is érkeztünk a másik feltételhez, a szakszerű üzemeltetéshez. Vincent is a Manhattan Projekthez hasonlította a Paks2-t, hiszen a beruházások volumene nagyjából egyforma – már ha elhisszük, hogy Paks2 bele fog férni a tervezett költségvetésbe. (Természetesen egy percig sem hisszük.) Ott és akkor olyan magyar tudósok értek a csúcsra, mint Teller Ede vagy Szilárd Leó. Bevándorlóként, és csak azért, mert valóban ők voltak a legjobbak.
Magyarországon jelenleg a trafikostól a köztársasági elnökig sehol nem a szakmai rátermettség számít, hanem a lojalitás. Sőt! Nem csak hogy nem számít a hozzáértés, de ha kell ezt még törvénybe is foglalják. Szóval tegye mindenki a szívére a kezét! Ebben az országban, egy ekkora mutyiban bárki el tudja képzelni, hogy az adott szakma legjobbjai kerülnek majd a legfontosabb helyekre? Nem. Pontosan tudjuk, hogy fog ez menni.

Ahogy sajnos azt is, milyen az, amikor kontra-szelektált paprikajancsik üzemeltetik az összegányolt atomerőművet... Ilyen!

"Az fog történni, hogy én nem erre a kérdésre válaszolok egyáltalán. De azt nekem szabad. Ön azt kérdez, amit akar, én meg arra válaszolok, amire akarok" (RTL Hiradó 1:58)

Megkapták a teljes parlamenti felhatalmazást, amit szisztematikusan használtak ki a hatalmi ágak függetlenségének letörésére. Minden ellenőrző hatalom élére nyíltan elkötelezett katonákat betonoztak, átírták az alkotmányt, és a választási törvénytől elkezdve földtörvényen át minden jogszabályt a saját hatalmuk és a klientúra gyarapodásának megfelelően alakítottak át. Ezután már az állam (azaz ők) irányítanak és sorra kebeleznek be mindent, legyen az média, takarékpénztár, trafik, föld, oktatás, kultúra, mérnöki tevékenység, nyelviskola, szerencsejáték bármi, ami(nek működtetésé)ben pénz van. Az egész velejéig romlott rendszer a nemzetiszínű cukormáz alatt éppen úgy működik, ahogyan amazt 25 éve magunk mögött hagytuk: mindent a kapcsolatok és a protekcionizmus vezérel. Az emberek jól felfogott érdekükben inkább befogják a szájukat, és közben ugyanazok az agyhalottak vonulnak békemenetként hitet tenni a hatalom mellett, akik annak idején elvtársként próbáltak a hatalom kedvében járva érvényesülni. Teszik ezt önrendelkezés fontosságát hangoztatva, miközben ők maguk még a vélemény szabadságának igényéről is régen lemondtak. És teszik ezt mocskos kommunistákról óbégatva, miközben ők maguk az államosítás, a hatalmi centralizáció olyan építéséhez asszisztálnak, amiről 20 éve nem gondoltuk volna, hogy valaha - és pont tőlük - viszontlátjuk.

Kósa megnyilvánulásából nyilvánvaló, hogy elvárják, vegye ezt mindenki tudomásul, és alkalmazkodjon. Nem érzik, hogy akár süketeléssel is fárasztaniuk kellene magukat, a hatalom kontrollja ezentúl ne legyen kíváncsi, ne kérdezzen, csak alákérdezzen.

De ami az egészben a legszomorúbb, amikor legutóbb ilyen rendszerben éltünk, akkor tudtuk, és oly' fájdalmasan meg is tapasztaltuk, az egész mögött egy világhatalom és annak nálunk állomásozó hadserege áll.
Ez alkalommal viszont mi magunk csobbantunk bele ebbe a mocsárba. Nem kényszerből, hanem meggyőződésből adjuk ezt örökül gyermekeinknek, unokáinknak.