Ukrajna 1994-ben lemondott a megörökölt atomarzenáljáról cserébe a(z oroszok által garantált) területi függetlenségéért.
Ennek a Budapesti Memorandumnak nevezett szerződésnek a jelentőségét nehéz túlbecsülni az atommal kacérkodó országok törekvéseit látva.
Erre most Putyin kérte és megkapta az orosz felsőház jóváhagyását az ukrán területeken folytatandó hadműveletekhez, de már előtte jelzés nélküli alakulatokkal (honnan ismerős a módszer?) megkezdte a bevonulást.
Orbán Viktor éppen ebbe a(z általa korábban rossz arcúnak tartott) korbácsos vadbaromba szerelmesedett bele, és láncolta hozzá évtizedekre Magyarországot.
Budapesten közben "civilek" mozgósítást tettek közzé újabb Békemenetre, melyen nem titkolt szándékuk szerint éppen Orbán Viktor vezénylő tábornok úr seggét próbálják még fényesebbre nyalni.
Ha nem lenne elég rémisztő ez az egész, akkor még belehasít az emberbe, hogy bizony már akkor is összetehetjük a kezünket, ha egy hónap múlva ezek nem 2/3-dal nyernek. (Azt a gondolatot meg gyorsan hessegessük is el, hogy ha meg nagyon nem nyernek, akkor akár itthon is kialakulhat egy mini-Kijev.)
Történik mindez Európa szívében, ebben a gyönyörű országban, amit gyermekeinknek, unokáinknak szántunk örökül, de ők ezzel - érhetően - nem fognak élni.
