"Az fog történni, hogy én nem erre a kérdésre válaszolok egyáltalán. De azt nekem szabad. Ön azt kérdez, amit akar, én meg arra válaszolok, amire akarok" (RTL Hiradó 1:58)
Megkapták a teljes parlamenti felhatalmazást, amit szisztematikusan használtak ki a hatalmi ágak függetlenségének letörésére. Minden ellenőrző hatalom élére nyíltan elkötelezett katonákat betonoztak, átírták az alkotmányt, és a választási törvénytől elkezdve földtörvényen át minden jogszabályt a saját hatalmuk és a klientúra gyarapodásának megfelelően alakítottak át. Ezután már az állam (azaz ők) irányítanak és sorra kebeleznek be mindent, legyen az média, takarékpénztár, trafik, föld, oktatás, kultúra, mérnöki tevékenység, nyelviskola, szerencsejáték bármi, ami(nek működtetésé)ben pénz van. Az egész velejéig romlott rendszer a nemzetiszínű cukormáz alatt éppen úgy működik, ahogyan amazt 25 éve magunk mögött hagytuk: mindent a kapcsolatok és a protekcionizmus vezérel. Az emberek jól felfogott érdekükben inkább befogják a szájukat, és közben ugyanazok az agyhalottak vonulnak békemenetként hitet tenni a hatalom mellett, akik annak idején elvtársként próbáltak a hatalom kedvében járva érvényesülni. Teszik ezt önrendelkezés fontosságát hangoztatva, miközben ők maguk még a vélemény szabadságának igényéről is régen lemondtak. És teszik ezt mocskos kommunistákról óbégatva, miközben ők maguk az államosítás, a hatalmi centralizáció olyan építéséhez asszisztálnak, amiről 20 éve nem gondoltuk volna, hogy valaha - és pont tőlük - viszontlátjuk.
Kósa megnyilvánulásából nyilvánvaló, hogy elvárják, vegye ezt mindenki tudomásul, és alkalmazkodjon. Nem érzik, hogy akár süketeléssel is fárasztaniuk kellene magukat, a hatalom kontrollja ezentúl ne legyen kíváncsi, ne kérdezzen, csak alákérdezzen.
De ami az egészben a legszomorúbb, amikor legutóbb ilyen rendszerben éltünk, akkor tudtuk, és oly' fájdalmasan meg is tapasztaltuk, az egész mögött egy világhatalom és annak nálunk állomásozó hadserege áll.
Ez alkalommal viszont mi magunk csobbantunk bele ebbe a mocsárba. Nem kényszerből, hanem meggyőződésből adjuk ezt örökül gyermekeinknek, unokáinknak.
